Félrevezetőek a biológiai lebomlásra utaló címkék a nejlonszatyrokon

A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC, Federal Trade Commission) 15 környezetbarát nejlonszatyrot gyártó céget figyelmeztetett megtévesztő reklám miatt – de vajon lesz-e ennek bármilyen hatása a vitás eldobható, „biológiailag lebomló” műanyagok iparára? 

A „biológiailag lebomló” nejlonzacskók nem feltétlenül bomlanak le a hulladéklerakókon, kellő fény és oxigén hiányában…
Környezetbarát”, „Teljesen természetes”, „Biológiailag lebomló”… De mi rejlik e mögött?

A boltokat elárasztják a homályos, megbízhatatlan környezetvédelmi állítások. Az USA Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága azonban egyre gyakrabban felkéri ezeket a cégeket, hogy mutassák meg, milyen tudományos bizonyítékkal tudják megtámogatni a jelzőiket – vagy távolítsák el őket.

A környezetvédelmi marketing részletes ajánlásainak 2010-es kiadványa után tavaly az FTC egy sor szankciót hozott a műanyaggal és papírral foglalkozó cégek ellen a „biológiailag lebomló” kifejezés megtévesztő használata miatt. Ez alkalommal az „oxo-degradációs úton lebomló” kifejezés verte ki a biztosítékot, mely ugyanis azt sugallja, hogy oxigéndús környezetben a zacskó idővel lebomlik.

Bár a cégek nevét az FTC nem adta ki, állítólag mind hagyományos műanyag termékeket dobtak piacra olyan adalékokkal – elsősorban fémekkel – felturbózva, melyek oxigén jelenlétében elősegítik a zacskók lebomlását. Mivel sok ilyen szatyor alacsony oxigéntartalmú hulladéklerakókra kerül, az FTC állítása szerint kétséges az állításban szereplő előny tényleges megvalósulása.

Ennél is rosszabb, hogy mivel ezek a táskák fő alkotóeleme a polietilén vagy a sztirol, a tengeri életre változatlanul veszélyesek, amennyiben az óceánba kerülnek - közölte Joseph Greene, a Kalifornia Állami Egyetem fenntartható gyártással, valamint mechanikai és mechatronikai mérnöki képzéssel foglalkozó tanszékének professzora és tanszékvezetője.

A műanyag nem bomlik le, csak darabokra hull” – mondja Greene. Ezek a műanyag termékek ahelyett, hogy idővel kevésbé veszélyes organikus alkotóelemekre bomlanának le, sok apró, ugyanúgy mérgező darabkára esnek szét (fotodegradáció).

Greene szering a műanyagipari társaság (Society of Plastic Industry) elemzése maga is arra jutott, hogy nem felelnek meg a lebomlás követelményeinek. A 2013 SPI helyzetjelentése szerint az adalékanyagok „nem eredményezik a műanyag biológiai lebomlását, a fragmentáció nem egyenlő a biológiai lebomlással, az oxo-adalékanyagok nem csökkentik a hulladékképződést, a műanyag darabok felhalmozódása pedig veszélyeztetheti a környezetet”.

A lebomlásra vonatkozó állítások igazolása a gyártási eljárás megváltoztatását vonhatja maga után. Az Ohio Állami Egyetem egy kutatócsoportja kísérletsorozatot hajtott végre állítólagosan biológiailag lebomló és oxo-degradációs műanyagokon. Az eredményeket tavaly tették közzé, és azt találták, hogy ezeknek az anyagoknak csak egy töredéke bomlik le ténylegesen. A legelvetemültebb szabályszegők az oxo-degradációs anyagok voltak.

Bár Greene a kukoricaalapú PLA műanyagokat részesíti előnyben az „oxo-degradációs” formula ellenében, a Guardian 2008-as tanulmánya szerint a „bioműanyagis megnövelheti az üvegházgázok kibocsátását a szemétlerakókon. John Vidal akkor azt írta, hogy az élelmiszernövények felhasználása a bioműanyag gyártásában – különösen a kukoricáé – tovább rontja a globális élelmiszerválságot.
A cikk tanulsága, hogy nekünk vásárlóknak kell odafigyelnünk arra, hogy tudatosan viselkedjünk vásárlásaink alkalmával (hulladékmegelőzés). Ha viszünk magunkkal szatyrot, vászontáskát, vagy fonott kosarat, már nincs is szükség a pillanatokig élő nejlonokra!
2014. júliusi összefoglalónk itt olvasható dr. Trunkos Kriszta "A könnyű műanyag hordtasakok elleni uniós fellépésről" c. tanulmányából.

A teljes tanulmány itt olvasható

Fordította: Fügedi Tímea
Eredeti nyelven a Guardian olvasható
 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az ÖKO-Pack Kft. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.