Most jön az energiatárolás nagy felívelése

Ami 2000-ben a napelem volt, az ma az energiatárolás. Ez egy optimista szempont, de szerintem van benne valami. Ha viszont igaz, a tárolás nem csak fősodor lesz a réspiacból, de ez adja meg a végső lökést a jelenlegi energiarendszer végének.

Gondoljuk csak át: A napelem költségek 2000 óta 6-8 százalékkal csökkentek évente, ami azt jelenti, hogy a napenergia költség majdnem a háromszorosa volt a mainak, ez pedig a nagyobb technológiai hatékonyságnak (a nap energiájának tényleges teljesítményé alakítása) és alacsonyabb anyagköltségnek köszönhető. A tendencia ráadásul még gyorsul is, a költség 2008 óta csökkent 60 százalékkal. Nem csoda hát, hogy mind az Egyesült Államokban mind világszerte a napelemek használata meredeken emelkedik. 2016-ban az Egyesült Államokban telepítettek 9,5 gigawatt közüzemi méretű rendszert (vagyis nagy projekteket, nem panelek a háztetőkön). (Egy gigawatt képes ellátni energiával mintegy 700 000 otthont.) Ez a 2015-ös érték háromszorosa és több, mint az előző 3 év összesítve. Röviden, a piac beszélt. Mivel az árak estek, a fogyasztók bebizonyították, hogy egyre szívesebben vásárolnak és használnak napenergiát.

Mi köze ennek a mini-történelemnek az energiatároláshoz? Mint az 1990-es években a napenergia esetén, van egy csomó lelkesedés az energia, zöld és a technika kedvelő okostojások között az energiatárolás iránt. Leegyszerűsítve, az energiatárolás az a képesség, hogy egy berendezés elnyeli a teljesítményt, megtartja, majd amikor szükség van rá, kibocsájtja. Ahhoz, hogy széles körben használják, 2-4 órás időtartamra van szükség, de természetesen minél hosszabb az időtartam, annál jobb. Jelenleg az olyan megújuló energiaforrások, mint a szél- és a napenergia csak akkor használhatók ha fúj a szél vagy süt a nap. Ha a napközben megtermelt napenergiát el lehet tárolni mondjuk egy akkumulátorban, majd felhasználni aznap este (vagy másnap), a megújulók használhatósága jelentősen bővül.

Ahogy McKinsey kollégáim a témába vágó munkájukban megjegyezték, vannak más előnyei is a tárolásnak:

  • Kisimíthatja az energiaszolgáltatást;
  • az elektromos rendszereknek biztonsági tartalékot biztosít;
  • az energia-termelő és szállító, elosztó eszközök kihasználtságát javítja;
  • segít kiegyenlíteni a költségeket, mert a különböző napszakokban az energiatermelés költségei különbözőek.

Valójában McKinsey kollégáim úgy vélik, hogy az energiatárolás iránti igényt elsősorban nem a megújulók, hanem az ilyen kiegészítő szolgáltatások fogják igényelni. Ez pedig jó dolog, minél használhatóbb egy tároló annál jobbak a kilátásai, mivel több ok van befektetni és fejleszteni és több út van pénzt csinálni belőle. „Az energiatárolós játék változó jellege az a képesség, hogy azonnal képes kiegyensúlyozni a termelést és a keresletet,” erre a következtetésre jutott az Energy Information Administration, „ami az energiaellátó hálózatokat rugalmasabbá, hatékonyabbá és tisztábbá teszik, mint bármikor korábban.”

Ezek az előnyök. A hátránya egy szóban foglalható össze: pénz. Most a tárolás túl drága, hogy sokat bajlódjunk vele (mint a napenergia 2000-ben). De a gazdaságosság gyorsan javul. 2020-ra az akkucsomagok ára akár 200 dollár is lehet kilowattóránként, ami a fele a 2016 árnak és 2025-re McKinsey becslése szerint kevesebb lesz, mint 160 dollár. McKinsey úgy gondolja, ahogy a technológia fejlődik, a következő 20 évben a globális tárolási piac elérheti az 1000 gigawattot. Ráadásul sok vezető napenergia vállalat azon dolgozik, hogy integrálják az energiatárolást a jövőbeli fejlesztéseikkel. A Bloomberg New Energy Finance-nek egy kissé eltérő a feltételrendszere (az ő költség becslésük magasabb, de úgy vélik, meredekebb lesz a csökkenés). Még így is, úgy látják, 2025 körül az energiatároló rendszerek Texasban már megérik a befektetést.

Az energiatárolás jelenleg még apró piac, de már most sem minősíthetjük különlegességnek. 2016 végére az amerikai piacon már 540 MW elem üzemelt -nem nagy tétel az amerikai energiatermelési kapacitáshoz képest- ami több, mint egymillió megawatt. Viszont lendületben van – idén az első negyedévben újabb 234 MW lett telepítve. Ugyanezt a pályát mutatta a napelem, kis bázisról indulva, majd a költségek csökkentésével lendületet nyerve.

Az energiatárolási technológiák kutatásának legnagyobb része a fejlett országokban zajlik, ami teljesen érthető, mivel nekik vannak forrásaik és szakértelmük. A folyamat pedig nagyban zajlik. Az amerikai Argonne Nemzeti Laboratórium saját megfogalmazásuk szerint „túlhajtva dolgozik” az elektromos autók és az elektromos hálózatok számára az akkumulátor-rendszerek fejlesztésén (erről az erőfeszítésről számol be Steve Levine könyve, a Powerhouse).Az Argonne Energia Tárolási Kutató Egyesült Központjának célja, 5 éven belül olyan elemeket dolgozzon ki, melyek ötször annyi energiát tárolnak egyötödnyi költséggel. Sok más országban például Brazília, Nagy-Britannia, Kanada, Kína, Németország, Izrael, Japán, Malajzia, Oroszország, Szingapúr és Dél-Korea laboratóriumaiban és cégeiben is keményen dolgoznak ezen a feladaton. Az akkumulátoros tárolástól eltekintve a rendkívül hosszú időtartamú energiatároló projektek és technológiák is elérhetnek alacsonyabb költségeket és jobb teljesítményt, mint az a sűrített levegővel működő energiatároló projekt, melyre az EU 90 millió euró támogatást adott a szélenergiával bőven ellátott Írországnak, vagy a hidrogénes energiatárolás Angliában, és a szivattyús vízenergia tárolás egy elhagyott szénbányában Németországban. Nehéz úgy gondolni, hogy ez a feladatot ne tudnának megoldani.

Bizonyos piacokon az olcsó napenergia már bizonyítottan kihívás a szolgáltatók számára és az olcsó tárolás még komplikálja is a dolgokat. Tág értelemben az energiatárolás széles körű használata azt hozhatja, hogy az ügyfelek az energiabiztonság miatt maradnak a hálózatra kapcsolva, de szinte teljes energiaigényüket megtermelik. Ez egy olyan üzleti modell, melytől libabőröznek a közüzemi vezetők. Ahogy McKinsey fogalmazott, „A szolgáltatóknak el kell kezdeni megérteni, hogy az olcsó energiatárolás megváltoztatja a jövőt. Valójában, a közműveknek kell lebontani magukat vagy mások fogják ezt megtenni helyettük.”

Ez érdekesebb és erőteljesebb (úgymond) lehetőség lehet olyan területeken, ahol még soha nem ismerték a kapcsoló bekapcsolásának luxusát. Több mint egy milliárd embernek nincs villamosenergia ellátása -fele közülük Afrikában él- és több mint egy milliárd számára az áram csak néhány órára van naponta. Helyspecifikus napenergia berendezésekkel együtt használva az energiatárolás segíthet kitölteni ezt az űrt. Az analógia ugyanaz lehet, mint a mobil telefonoknál, amely lehetővé tette a kommunikációt olyan területeken, amelyek soha nem láttak vonalas telefont; a felhasználók egyszerűen átugrották a 20. század technológiáját.

Az energiatárolásban kapcsolatban történteket kiterjesztve jó hírek születnek a klímával kapcsolatban is. Indiában például felfokozott befektetések voltak a szénbe, az emberek energiaellátására és a gazdasági növekedés ellátására hivatkozva. Ha a költségek csökkennének, a megújulók plusz az energiatárolás tisztább alternatívát nyújthatna, egy olyan lehetőséget, melynek egyre nő a vonzereje és több indiai államban már működő minta projektjei vannak. Dél-Afrika is kísérletezik az energiatárolással és Kínában több mint 100 projekt folyik és gyorsan növekszik.

Az energiatárolás rutin technológiaként való érvényesülése még nem feltételezhető, de a kilátások ígéretesebbek, mint valaha. Tovább következmény az, hogy függetlenül attól, mi történik a nemzetközi megállapodások szempontjából, (mint a párizsi éghajlati megállapodás,) az olcsó technológia érvényesülése fontos és valószínűleg meghatározó szerepet játszik a globális energia széndioxid mentesítésében. Mindent összegezve mindenképpen ez éri meg.

Forrás: Scott Nyquist, a McKinsey & Company energetikai vezető üzlettársa – linkedin

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az ÖKO-Pack Kft. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.